„Mindenképpen jobb, ha tudósként tűnik ki valaki, aki nem tud jól olvasni, mintha olyan valaki lenne, aki jól tud olvasni, de nincsenek tudományos képességei.” A gondolat Leonardo da Vincitől származik, és alátámasztja azt az egyre többet hangoztatott feltételezést, hogy a reneszánsz ember mintapéldánya diszlexiával küzdött. Erre következtettek ugyanis ránk maradt jegyzetei jellegzetes helyesírási hibáiból, illetve ezzel magyarázzák, hogy különösen vonzódott a tüköríráshoz. Nem ő azonban az egyetlen olyan személy, aki maradandót alkotott diszlexiája ellenére, vagy épp ezért. Sőt, a zsenik között feltűnően sokan küzdenek ezzel a részképesség zavarral, ezért Ronald D. Davis The Gift of Dyslexia című művében azt bizonygatja, hogy a diszlexia és a zsenialitás kéz a kézben jár. Ha belegondolunk, hogy olyan személyiségeknél feltételezhető a diszlexia, mint Széchenyi István, Einstein, Agatha Christie, Churchill, vagy épp Rockefeller, Tom Cruise, Whoopy Goldberg és Cher pedig diagnózissal is rendelkezik, nem tűnik olyan légből kapottnak az elképzelés.
Mi az a szóvakság?
A diszlexia a világ leggyakoribb részképesség zavara. Előfordulási aránya az iskoláskorúak körében 5-10%-ra tehető, ami azt jelenti, hogy Magyarországon 40-80 ezer gyerekkel számolhatunk. A probléma nem új keletű, hiszen J. Kerr angol iskolaorvos már 1896-ban felismerte ezt a fajta tanulási zavart, nem sokkal később pedig a szintén angol szemorvos W.P. Morgan írta le a tüneteket diszlexia (szóvakság) néven.
A diszlexia nem más, mint a nyelvvel, a beszéddel és az olvasással kapcsolatos részképesség zavar. Tünetei rendkívül változatosak lehetnek. Leggyakoribb tünete a betűtévesztés, ezenkívül jellemző az olvasás lassúsága és a szövegértés problémái. Általában rossz helyesírással jár együtt, az írás sokszor csúnya vagy olvashatatlan. További tünetei az emlékezetzavar, a tér-iránnyal kapcsolatos nehézségek, dátumtévesztés, problémák a sorozatokkal, a nyelvi megfogalmazással, a nyelvtanulással és nehézségek a nyelvi feladatokban. Fontos kritérium azonban, hogy a tünetekhez nem társul értelmi probléma, átlagos vagy átlag feletti intelligencia jellemzi az érintetteket.
A számos tünet arra utal, hogy nem egységes problémáról van szó, és ezt támasztják alá az utóbbi években fellendült kutatások is, melyek a különböző tünetek mögött álló agyi működésbeli rendellenességek feltárását tűzték ki célul. A diszlexia pontos oka egyelőre nem ismert, számos elmélet és modell magyarázza, melyekben az a közös pont, hogy az idegrendszer fejlődése nem a megszokott módon zajlik, aminek az lesz a végeredménye, hogy a nyelvi információk feldolgozása másképp zajlik az érintetteknél.
Áldás vagy átok?
Ma már gondosan szűrik a diszlexiát, és időben megkezdik a fejlesztést azoknál a gyerekeknél, akiknél kimutatják, de még így is nagy kihívást jelent számukra az alapvetően a verbalitásra épülő oktatási rendszer, ami kevéssé alkalmazkodik a diszlexiások alapvetően más információ feldolgozási módjához. Épp ezért az érintettek inkább átokként élik meg részképesség zavarukat, és kifejezetten frusztrálja őket az iskolában elszenvedett számos kudarc. Korábban, amikor még kevésbé ismerték és szűrték a diszlexiát, nem volt ritka, hogy az érintetteket gyenge tanulmányi eredményeik miatt értelmi fogyatékosként kezelték, vagy legalábbis butának tartották.
Davis azonban úgy véli, hogy épp ebben a megváltozott információfeldolgozási módban rejlik a diszlexia áldása. Másképp működik ugyanis a diszlexiások agya, ennek köszönhetően másképp észlelik a világot és másképp dolgozzák fel az onnan érkező információkat, aminek az lesz az eredménye, hogy sokkal kreatívabb és innovatívabb megoldásra juthatnak egy-egy probléma kapcsán. Davis szerint a diszlexiások agya úgy működik, mint a zseniké, bár ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez a részképesség zavar minden esetben együtt jár a zsenialitással, de ha átlag feletti intelligenciával társul, jó esély van valamilyen rendkívüli teljesítményre. Úgy véli, ugyanaz az agyműködés okozza a diszlexiások problémáit, mint ami a zsenik kimagasló szellemi vagy művészeti produktumai mögött áll. A diszlexiások ugyanis multidimenzionálisan gondolkoznak. Ez azt jelenti, hogy valamennyi érzékszervüket használják, így kompenzálják hiányosságukat. Kíváncsiságuk átlagon felüli, gondolkodásuk strukturált, fantáziájuk és képzeletük pedig határtalan, hiszen ők alapvetően képekben gondolkodnak. Ezzel magyarázza, hogy a kiemelkedő tudósok, művészek és politikusok között meglepően sok a diszlexiás.
Persze minden bizonnyal hozzájárulnak ehhez egyéb pszichológiai tényezők is. A diszlexiások ugyanis gyakran keresnek maguknak olyan tevékenységet, ami nem kötődik a verbalitáshoz vagy a szigorúan vett iskolai tanuláshoz, hogy ezzel kompenzálják kudarcaikat, és ezeken a területeken valóban motiváltak arra, hogy rendkívüli teljesítményt nyújtsanak.
Akiknek áldás a diszlexia
Diszlexia esetén nagyon fontos, hogy a szülő miként viszonyul gyereke hiányosságaihoz és az ebből adódó iskolai kudarcokhoz. Ha ugyanis nem hiányosságként, vagy ami még rosszabb, hibaként tekint rá, hanem elfogadja a helyzetet és a gyerek pozitív tulajdonságait emeli ki, akkor sokat csökkenthet a frusztrációján és rengeteget javíthat az önértékelésén. Szintén fontos a kompenzációs tevékenységek biztosítása, hogy együtt keressék meg azt a területet, amiben tehetséges a gyerek, ahol sikereket érhet el. Nagyszerű példa erre Jean Baptiste Rodin, a híres szobrász édesapja, aki nem erőltette a szokásos iskolai tanulmányokat, miután nyilvánvalóvá vált, hogy fia képtelen a tanulásra a hagyományos iskolai keretek között. Épp ezért fiát olyan tanulmányok felé irányította, amelyek sokkal jobban megfeleltek érdeklődésének és képességeinek. Ha Rodin papa makacsul ragaszkodott volna a klasszikus értelemben vett tanuláshoz, talán soha nem születik meg a Gondolkodó, és ma szegényebbek lennénk egy zsenivel. Nem véletlen, hogy a diszlexiakutatás, -prevenció és -kezelés űttörőjének számító 1984-ben alapított svéd The Rodin Remediation Academyt épp róla nevezték el. Ahogy az sem véletlen, hogy épp Svédországban indultak meg ezek a kutatások. A svéd királyi családban ugyanis halmozottan fordul elő a diszlexia, a jelenlegi király, XVI. Károly Gusztáv is ezzel a problémával küzd.
Walt Disney-nek szintén komoly nehézségei voltak az iskolában. Rendkívül nehezen tanult meg olvasni, és nem is lelte benne örömét, ahogy az iskola sem okozott neki sikerélményt. Nem meglepő hát, hogy minden más jobban érdekelte, de legjobban mégis a rajzolás vonzotta. Hamar kiderült, hogy tehetséges karikaturista, így inkább erre koncentrált az iskolai tanulmányok helyett. Figuráit senkinek sem kell bemutatni, és azt sem kell különösebben hangsúlyozni, hogy egyéni látásmódja és különleges kreativitása tette ezeket a figurákat annyira egyedivé és közkedveltté.
John Lennont szintén a diszlexia irányította a zene és általában véve a művészetek felé. Az iskolában rengeteg kudarc érte, több interjúban és dalban is megfogalmazta, hogy mennyire magányos, elveszett és meg nem értett volt az iskolában. Úgy érezte, hogy bele akarják erőltetni egy öntőformába, és nem hagyják kiteljesedni, kifejezni magát. Minden bizonnyal innen ered lázadó természete, ami fittyet hány mindenfajta konvencióra, és ez vezette a művészetek felé is, melyekben meglelte természetes önkifejezési formáját. Nemcsak ennyit profitált azonban részképesség zavarából. Mivel a diszlexiásoknak problémát jelent az olyan szimbólumok dekódolása, mint a betűk vagy a hangjegyek, gyakran kompenzálnak azzal, hogy megjegyzik a szövegeket vagy dallamokat. Lennon is ehhez folyamodott, és mivel gyerekkorától kezdve rengeteg időt töltött azzal, hogy a rádióban a korszak népszerű zenéit hallgatta, később nagy hasznát vette a fejében elraktározott komplett zene- és szövegtárnak. Az egyéni látásmód és a kreativitás pedig esetében is tagadhatatlan.
Jamie Oliver egy interjúban bevallotta, hogy fárasztja az olvasás, és soha nem olvasott még végig egyetlen könyvet sem. Az ok nem az intellektuális érdeklődés hiányában keresendő, hanem a diszlexiában. A Pucér Szakács már szerencsésebb, mint hasonló problémával küzdő elődei, hiszen diagnózissal is rendelkezik. Mivel viszonylag hamar kiderült, hogy nem a verbalitás az erőssége, érdeklődése a gasztronómia felé fordult, és egyéni látásmódját, kreativitását és kíváncsiságát a konyhában kamatoztatta. Mára a világ talán legnépszerűbb szakácsává vált, emellett az üzleti életben is innovatívnak bizonyult, hiszen valóságos birodalmat épített ki.
