Agatha Christie, Albert Einstein, Walt Disney és Pablo Picasso. Egy dolog egészen biztosan közös ebben a négy, saját hivatásában egyedülállóan zseniális emberben: mindannyian diszlexiások voltak. Szándékosan nem a betegség szót használjuk, hiszen a diszlexia nem fogyatékosság, hanem egy olyan részképességzavar, amikor a nehezünkre esik a betűk felismerése, de gyakran az olvasott szöveg megértése is.
Legtöbbünk számára természetes, hogy ha meglátunk egy figyelemfelkeltő plakátot az utcán, elolvassuk a tartalmát, vagy egy ismeretlen környéken az utcatáblákat kémlelve próbálunk eligazodni. Szinte el is felejtettük azokat a kezdeti éveket, amikor minden szó, betű vagy felirat jelentését szüleinktől kérdeztük meg. Régen volt, igaz? Nehéz belegondolni is, hogy vannak emberek, akik így élik le az egész életüket, diszlexiásként szinte elveszve a betűk, szavak világában.
A kis különc. A diszlexia görög eredetű szó, mely a "disz" fosztóképzőből és a "lexia" vagyis szó szavakból áll össze, tünetei pedig már jóval az iskolakezdés előtt megmutatkoznak. Beszédfejlődésük elmarad a társaikétól, esetlenek a mozdulataik, nehezen teremtenek kapcsolatot a külvilággal. Ez a leírás már gyermekkorától igaz volt a kis Albert Einsteinre. Kistermetű, magának való, esetlen gyerek volt, akit emiatt sokszor gúnyoltak társai. Fennmaradt kézirataiban is a diszlexia valamennyi tünetét produkálta. Összecserélt betűk és szinte olvashatatlan, "macskakaparás" szerű íráskép. Ez egyébként Leonardo da Vincire is igaz, kézirataiból és korabeli feljegyzésekből egyértelműen megállapítható: a festő-feltaláló zseni is diszlexiás volt.
Ha elvesz Isten, duplán adja vissza
A diszlexiások multidimenzionálisan gondolkoznak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamennyi érzékszervüket használják, így pótolva hiányosságukat. Kíváncsiságuk átlagon felüli, gondolkodásuk strukturált, fantáziájuk és képzeletük pedig határtalan, hiszen ők a leggyakrabban képekben gondolkodnak. A krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie remekül példázza a diszlexiások kreativitását, fantáziáját. Megalkotta többek közt a hibátlan kis belga detektívet, Hercule Poirot-ot, aki több mint 80 könyvének vagy novellájának főszereplője, csakúgy, mint a saját magáról mintázott Miss Marple-t, a kotnyeles öreg hölgyet. Az írónő élete végéig harcolt a betűkkel, ezért állandó gépírónője társaságában születtek művei.
Zsenibetegség
Mozart és Van Gogh mindketten diszlexiások voltak. Mozartról köztudott volt gyerekes viselkedése, trágársága és csapodár életmódja. A holland festő, Van Gogh különcségét pedig szerintem szintén nem kell bemutatni. Ennél jóval meglepőbb, hogy Tom Cruise és Robin Williams is diszlexiával küzd. Bár, valljuk be, ha jobban belegondolunk, a különc viselkedés tőlük sem áll távol.
Cher, Magic Johnson, Galileo Galilei, John Lennon, Sir Winston Churchill, Julius Caesar és Napoleon. Csak néhány hatalmas név a több száz, több ezer közül, akik valamennyien ettől a különös részképességzavartól szenvedtek, szenvednek életük során. Az átok azonban gyakran áldás, csak tudni kell előnyt kovácsolnunk belőle.
